�gnes Vanilla : �h sz�v Nyugodj

Fegyverben r�ved f�nn a t�li �g,
kem�ny a menny �s v�ndor a vid�k,
halkul a h�, meg�ll az elmenõ,
lehellete a lobbant keszkenõ.

Hol is vagyok? Egy szalmasz�l nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, sz�raz nemzet; izg�g�n szuszog,
zuz�dik, zizzen, izzad �s buzog.

De f�nn a hegyen �gyat bont a k�d,
mint egykor mell�d: mell� le�l�k.
Bajos sz�l jaj�t csendben hallgatom,
csak hull� hajam repes v�llamon.

�h sz�v! nyugodj! Vad bor�ka hegy�n
szerelem sz�lal, incseleg fel�m,
pirkad� mad�r, karcsu, koron�s,
de �ttetszõ, mint minden l�tom�s.