A vihar

Volt egy sziget a tengeren, nem volt m�s lak�ja, csak egy �reg ember, a neve Prospero, �s a l�nya, egy igen sz�p ifj� h�lgy: Miranda. Ez a l�ny olyan fiatalon ker�lt a szigetre, hogy nem eml�kezett m�s emberi arcra, csak az apj��ra.

Egy barlangban, vagyis egy szikl�ba v�jt �regben �ltek, k�l�nb�z� lakr�szekre osztott�k, az egyiket Prospero a dolgoz�szob�j�nak nevezte, itt tartotta k�nyveit, amelyek f�leg a m�gi�r�l sz�ltak. Ezzel a tudom�nnyal abban az id�ben minden tanult ember foglalkozott, s e mesters�g ismerete igen hasznosnak bizonyult Prospero sz�m�ra, mert amikor egy k�l�n�s v�letlen elvetette a szigetre - amelyet egy�bk�nt elvar�zsolt egy Sycorax nev� boszork�ny, aki nem sokkal az � meg�rkez�se el�tt halt meg -, Prospero e m�v�nek seg�ts�g�vel felszabad�tott sok j� szellemet, akiket Sycorax a nagy f�k t�rzs�be b�rt�nz�tt, mert nem voltak hajland�k v�grehajtani az � gonosz parancsait. Ezek a nemes szellemek ett�l fogva Prospero akarat�nak engedelmeskedtek. Vez�r�k Ariel volt.

Ennek az �l�nk kis szellemnek, Arielnek a term�szet�ben nyoma sem volt semmif�le rosszas�gnak, kiv�ve �ppen csak azt, hogy kiss� t�l nagy �r�me telt egy Caliban nevezet� cs�f sz�rnyeteg gy�tr�s�ben: az�rt neheztelt r�, mert r�gi ellens�g�nek, Sycoraxnak a fia volt. Ezt a Calibant, egy furcsa, torzsz�l�tt, majmokn�l sokkal kev�sb� emberi alak� l�nyt az erd�ben tal�lta Prospero, hazavitte a barlangj�ba, megtan�totta besz�lni, nagyon j� akart lenni hozz�, de Calibannak anyj�t�l, Sycoraxt�l �r�kbe kapott rossz term�szete lehetetlenn� tette, hogy b�rmi j� vagy hasznos dolgot megtanuljon. Ez�rt h�t mint rabszolg�t haszn�lt�k fel fahord�sra �s a legf�rads�gosabb munk�kra, s Arielnek az volt a feladata, hogy Calibant ezekre a szolg�latokra r�k�nyszer�tse.

Amikor Caliban lusta volt, �s elhanyagolta a dolg�t, Ariel - aki, Prosper�t kiv�ve, minden ember szem�nek l�thatatlan volt - huncutul odalop�dzott, �s megcs�pte, n�ha belel�kte a pocsoly�ba, ilyenkor azt�n majom k�p�ben fintorgott r�. Vagy pedig gyorsan alakot v�ltoztatott s�ndiszn� k�p�ben Caliban �tj�ba hengeredett, �s Caliban megijedt, hogy a s�ndiszn� hegyes t�sk�i megsz�rj�k meztelen l�b�t. Az ilyen bosszant� tr�f�k had�val Ariel gyakran gy�t�rte Calibant, valah�nyszor elhanyagolt valamilyen munk�t, amit Prospero megparancsolt neki.

Mivel ezek a hatalmas szellemek engedelmeskedtek az akarat�nak, Prospero az � seg�ts�g�kkel parancsolni tudott a szeleknek �s a tenger hull�mainak. Az � rendelet�re ezek a szellemek egyszer hatalmas vihart t�masztottak, s e vihar k�zepette Prospero megmutatott a l�ny�nak egy sz�p, nagy haj�t, amint �ppen a minden pillanatban elnyel�ssel fenyeget�, vad tengeri hull�mokkal k�szk�d�tt. Elmondta l�ny�nak, hogy az a haj� tele van hozz�juk hasonl� �l�l�nyekkel.

- �, �desap�m - mondta Miranda -, ha felt�masztottad m�v�szeteddel ezt a rettenetes vihart, k�ny�r�lj meg szomor� sorsukon. N�zd csak! A vitorl�s r�gt�n darabokra t�rik. Szeg�ny teremt�sek! Mindny�jan elpusztulnak! Ha �nn�kem hatalmam volna, ink�bb f�ld al� s�llyeszten�m a tengert, mintsem hogy elpusztuljon ez a der�k haj� valamennyi dr�ga l�lekkel egy�tt.

- Ne ijedj meg, Miranda l�nyom - mondta Prospero -, semmi baj sem t�rt�nt: �gy rendeztem el, hogy a haj�n senkinek se ess�k b�nt�d�sa. Amit tettem, te�rted tettem, dr�ga gyermekem. Te nem is tudod, ki vagy �s honnan j�tt�l, �s r�lam sem tudsz t�bbet, mint hogy az ap�d vagyok, �s ebben a szeg�nyes barlangban lakom. Eml�kszel-e m�g arra az id�re, miel�tt ebbe a szikla�regbe ker�lt�l? Azt hiszem, nem eml�kezhetsz, mert akkoriban m�g h�rom�ves sem volt�l.

- De az�rt vissza tudok eml�kezni - v�laszolt Miranda.

- Mire? - k�rdezte Prospero. - Valamilyen m�sik h�zra, vagy emberre? Mondd el, mire eml�kszel, kisl�nyom?

Miranda azt mondta:

- �gy t�nik f�l nekem, mintha valamilyen �lomra eml�kezn�k vissza. De ugye, valaha n�gy-�t n� szolg�lt engem?

- M�g t�bb is - felelte Prospero. - Hogyan is maradhatott ez meg az eml�kezetedben? Arra is eml�kszel, hogyan ker�lt�l ide?

- Nem, �desap�m - mondta Miranda -, semmi egy�bre nem eml�kszem.

- Tizenk�t �vvel ezel�tt, Miranda - folytatta Prospero -, �n Milano hercege voltam, te meg hercegn� �s az �n egyed�li �r�k�s�m. Volt egy �cs�m is, a neve Antonio, mindent r�b�ztam, �s minthogy szerettem a mag�nyt �s szerettem elm�lyedni a tudom�nyban, rendszerint r�hagytam �llam�gyeim int�z�s�t nagyb�ty�dra, az �n h�tlen �cs�mre - mert h�tlennek bizonyult. Elhanyagoltam vil�gi dolgaimat, k�nyveimbe temetkeztem, �s minden id�met szellemem m�vel�s�nek szenteltem. Antonio �cs�m, amikor �gy hatalmam birtok�ba jutott, kezdte azt hinni, hogy val�j�ban � a herceg. �n alkalmat adtam neki arra, hogy n�pszer� legyen alattval�im el�tt, s ez rossz term�szet�ben fel�bresztette azt a g�g�s nagyrav�gy�st, hogy megfosszon engem hercegs�gemt�l. Ezt csakhamar el is �rte egy hatalmas fejedelemnek, ellens�gemnek, a n�polyi kir�lynak seg�ts�g�vel.

- De m�rt nem puszt�tottak el minket akkor? - k�rdezte Miranda.

- Kisl�nyom - felelte apja - ezt nem mert�k, olyan nagy szeretettel �vezett engem az �n n�pem. Antonio egy haj�ra vitt benn�nket, s amikor m�r n�h�ny m�rf�ldnyire kint voltunk a tengeren, egy kis cs�nakba k�nyszer�tett benn�nket k�t�lzet n�lk�l, vitorla n�lk�l, �rboc n�lk�l, s ott hagyott sorsunkra, hogy elvessz�nk, legal�bbis � �gy gondolta. De egy Gonzalo nev� kedves �r, aki szeretett engem, titkon vizet, �lelmet, ruh�kat helyezett a cs�nakba �s n�h�ny k�nyvet, s ezeket t�bbre becs�l�m eg�sz hercegs�gemn�l.

- �, ap�m - mondta Miranda -, milyen bajra lehettem �n neked akkor!

- Nem, kincsem - felelte Prospero - te egy kis �rangyal volt�l, te mentett�l meg engem. A te �rtatlan mosolyod adott er�t, hogy elviseljem balsorsomat. Ennival�nk kitartott, am�g ezen a szigeten kik�t�tt�nk, �s az�ta az volt legf�bb gy�ny�r�s�gem, hogy t�ged tan�thattalak, Miranda, �s az, hogy milyen j�t fogott rajtad az oktat�som.

- Az �g fizesse vissza neked, �desap�m - felelte Miranda. - De k�rlek, mondd meg most m�r azt is, mi�rt t�masztottad ezt a tengeri vihart?

- Tudd meg h�t - felelte apja -, hogy ez a vihar ellens�geimet, a n�polyi kir�lyt �s az �n kegyetlen �cs�met e sziget partj�ra vetette.

�gy besz�lt Prospero, s var�zsp�lc�j�val szel�den meg�rintette l�ny�t, az meg r�gt�n m�ly �lomba mer�lt, mert Ariel, a szellem �ppen jelentkezett ur�n�l, hogy besz�moljon a viharr�l �s arr�l, mit m�velt a haj� utasaival, �s minthogy a szellemek Miranda el�tt mindig l�thatatlanok voltak, Prospero nem szerette volna, ha meghallja �t, amint az �res leveg�vel t�rsalog - mert el�tte �gy t�nt volna fel.

- No, der�k szellem - mondta Prospero Arielnek -, hogyan hajtottad v�gre feladatodat?

Ariel �l�nken le�rta a vihart �s a matr�zok r�m�let�t, azt is, hogyan ugrott a tengerbe els�nek a kir�lyfi, Ferdinand, �gyhogy apja l�tni v�lte, amint �des fia az �sszecsap� hull�mokba v�sz.

- De megmenek�lt - mondta Ariel -, a sziget egyik v�g�ben �l �sszefont karral, szomor�an siratja apj�t, a kir�lyt, akir�l azt hiszi, v�zbe f�lt. A kir�lyfinak egy hajasz�la sem g�rb�lt meg, hercegi ruh�ja meg�zott ugyan a tenger hull�maiban, de az�rt ragyog�bb, mint valaha.

- Nagyszer�en int�zted Ariel! - mondta Prospero. - Hozd ide �t: l�nyomnak l�tnia kell ezt az ifj� herceget. Hol a kir�ly �s az �cs�m?

- Ott hagytam �ket - felelte Ariel - amint �ppen Ferdinandot kerest�k, de nincs sok rem�ny�k r�, hogy megtal�lj�k, mert azt hiszik, l�tt�k �t elpusztulni. A haj� leg�nys�g�b�l senki sem hi�nyzik, b�r mindegyik�k azt gondolja, hogy � az egyetlen, aki megmenek�lt, s maga a haj�, b�r el�tt�k l�thatatlan, s�rtetlen�l �ll a kik�t�ben.

- Ariel - mondta Prospero -, h�s�gesen elv�gezted a feladatodat, de m�g t�bb munka is v�r r�d.

- M�g t�bb munka? - k�rdezte Ariel. - Hadd eml�keztesselek, uram, hogy szabads�got �g�rt�l nekem. K�rlek, eml�kezz r�, hogy �rt�kes szolg�latokat tettem neked, sohasem hazudtam, sohasem hib�ztam, minden s�rt�d�s �s z�gol�d�s n�lk�l szolg�ltalak.

- Mi az! - ki�ltott fel Prospero. - H�t nem eml�kszel m�r, milyen gy�trelemt�l szabad�tottalak meg? Elfelejtetted a gonosz boszork�nyt, Sycoraxot, akit a v�ns�g �s az irigys�g majdnem k�tfel� g�rb�tett? Mondd csak meg nekem: hol sz�letett Sycorax? Besz�lj!

- Alg�rban, uram - felelte Ariel.

- Igen, Alg�rban? - k�rdezte Prospero. - Fel kell id�znem, hogy mi volt�l, mert �gy l�tom, m�r nem eml�kszel r�. Ezt a gonosz Sycoraxot emberi f�lnek elviselhetetlen�l iszony� boszork�nys�gai�rt sz�m�zt�k Alg�rb�l, �s itt tett�k ki a tenger�szek. T�ged pedig, mivel t�l gy�ng�d szellem volt�l ahhoz, hogy v�grehajtsd az � gonosz parancsait, beszor�tott egy fa t�rzs�be, s ott �v�lt�zt�l, amikor r�d tal�ltam. Ett�l a k�nt�l, eml�kezz r�, �n szabad�tottalak meg.

- Bocs�ss meg, �des gazd�m - mondta Ariel, mert elsz�gyellte mag�t, hogy h�l�tlannak l�tszik -, sz�t fogadok a parancsaidnak.

- Fogadj is sz�t - mondta Prospero -, akkor majd szabadon bocs�talak.

Akkor h�t utas�t�sokat adott neki, mit kell m�g tennie, Ariel pedig elment, legel�sz�r oda, ahol Ferdinandot hagyta, s meg is tal�lta ott: m�g ugyanolyan m�lab�san �lt a f�v�n.

- �, fiatal�r - mondta Ariel, amikor megl�tta -, mindj�rt elmozd�talak innen. El kell hogy vigyelek az �rn�m, Miranda el�, azt hiszem, az�rt, hogy megl�ssa csinos szem�lyedet. J�jj, uram, k�vess!

Ekkor Ariel dalolni kezdett:

 
Ap�d �t �lnyi m�lybe pihen:
      Kor�ll lett csontjaib�l,
Igazgy�ngy termett szemeiben;
      S �gy semmije sz�t nem omol,
Hanem �ri d�s, csod�s
Tengeri elv�ltoz�s.
Nimf�k harangoznak neki.
Halld, hallom: - bim, bam! zengeni.*

Ez a k�l�n�s h�rad�s elvesztett apj�r�l gyorsan felr�zta a herceget �rz�ketlen k�bulat�b�l. �mulva k�vette Ariel zeng� hangj�t, s az elvezette �t Prosper�hoz �s Mirand�hoz, akik egy tereb�lyes fa �rny�k�ban �ltek. Miranda pedig soha azel�tt f�rfit nem l�tott, apj�t kiv�ve.

- Miranda - mondta Prospero -, mondd meg nekem, mit n�zel amottan?

- �, ap�m - felelte Miranda el�mulva - ez bizonyosan egy szellem. �risten! Hogyan tekint k�r�l! Mondhatom, ap�m, igaz�n sz�p teremt�s. H�t nem szellem?

- Nem, l�nyom - felelte apja -, ugyan�gy eszik �s alszik, mint mi, ugyanolyanok az �rz�kei, mint a mieink. Ez a fiatalember, akit magad el�tt l�tsz, rajta volt a haj�n. A b�nat kiss� megv�ltoztatta, k�l�nben csinos szem�lynek mondhatn�d. Elvesztette t�rsait, �s az�rt k�sz�l, hogy megtal�lja �ket.

Miranda azt gondolta, hogy minden f�rfinak olyan komoly a k�pe �s olyan sz�rke a szak�lla, mint apj�nak, s most elgy�ny�rk�d�tt a sz�p fiatal herceg megjelen�s�ben. Ami pedig Ferdinandot illeti, amikor ilyen gy�ny�r� h�lgyet pillantott meg ezen az elhagyott helyen - az im�nt hallott k�l�n�s hangok ut�n am�gysem v�rt csod�n�l egyebet -, azt gondolta, egy elvar�zsolt szigetre ker�lt, amelynek Miranda az istenn�je, ez�rt h�t istenn�nek sz�l�totta.

Miranda f�l�nken v�laszolt, hogy � nem istenn�, csak egyszer� l�ny, �s m�r �ppen el akarta mondani, kicsoda, de Prospero f�lbeszak�totta. Tetszett neki, amikor �szrevette, hogy a fiatalok b�mulj�k egym�st, mert azt vil�gosan l�tta, hogy, amint mondani szoktuk, els� l�t�sra beleszerettek egym�sba; de ki akarta pr�b�lni Ferdinand �llhatatoss�g�t, ez�rt elhat�rozta, hogy valamelyes akad�lyokat �ll�t �tjukba. El�rel�pett, szigor�an megsz�l�totta a herceget, s azt mondta neki, hogy �gy l�tszik, k�mkedni j�tt a szigetre, mert el akarja venni t�le, aki a sziget ura.

- K�vess - mondta neki. - �sszek�t�z�m a nyakadat �s a l�badat. Tengerv�z lesz az italod, kagyl�, fonnyadt gy�k�r �s makkh�j az �teled.

- Nem - mondta Ferdinand -, �n ellen�llok az ilyen b�n�sm�dnak, am�g csak er�sebb ellens�ggel nem tal�lkozom -, s ezzel kivonta kardj�t, de Prospero meglengette b�v�s p�lc�j�t, s odasz�gezte ahhoz a helyhez, ahol �llt, �gyhogy Ferdinand mozdulni sem tudott.

Miranda apja nyak�ba borult, �s �gy sz�lt:

- Mi�rt vagy ilyen kegyetlen? K�ny�r�lj rajta, �n kezeskedem �rte. Ez a m�sodik ember, akit valaha is l�ttam, �s az �n szememben igaznak l�tszik.

- Cs�nd! - mondta apja. - M�g egy sz� �s meg kell hogy szidjalak, te l�ny. Micsoda! Egy csal�nak leszel a v�d��gyv�dje?

Azt hiszed, nincs t�bb ilyen sz�p ember, mert csak �t l�ttad �s Calibant. �n mondom neked, te ostoba l�ny, a legt�bb f�rfi annyival kiv�l�bb n�la, mint amennyivel � kiv�l�bb Calibann�l.

Ezt az�rt mondta, hogy pr�b�ra tegye l�nya �llhatatoss�g�t, s az �gy v�laszolt:

- Az �n �rz�seim nagyon szer�nyek, l�tni sem k�v�nok n�la k�l�nb f�rfit.

- J�jj, fiatalember - mondta Prospero a hercegnek -, nincs er�d ahhoz, hogy sz�t ne fogadj nekem.

- Csakugyan nincs - felelte Ferdinand. Nem tudta, hogy var�zslat fosztotta meg minden ellen�ll�erej�t�l, s ez�rt elcsod�lkozott, amikor �szrevette, milyen furcsa k�nyszer hajtja �t, hogy Prosper�t k�vesse. Visszan�zett Mirand�ra, ameddig csak l�thatta, s azt�n, mik�zben Prospero ut�n bement a barlangba, �gy sz�lt: - Eg�sz lelkem meg van k�tve, mintha csak �lomban j�rn�k. De ennek az embernek a fenyeget�s�t s a gy�nges�get, amely elfog, k�nny� volna elviselnem, ha b�rt�n�mb�l csak naponta egyszer megl�thatn�m ezt a sz�ps�ges l�nyt.

Prospero nem sok�ig tartotta Ferdinandot a szikla�regben: hamar kihozta fogly�t, neh�z feladatot b�zott r�, s volt r� gondja, hogy l�nya megtudja, milyen kem�ny munk�t adott Ferdinandnak, azt�n �gy tett, mintha dolgoz�szob�j�ba menne, de titkon megfigyelte mindkett�j�ket.

Prospero azt parancsolta Ferdinandnak, hogy p�r ezer has�b f�t hordjon �ssze. Minthogy kir�lyfiak nem nagyon szoktak a neh�z munk�hoz, Miranda nemsok�ra �szrevette, hogy szerelme majd meghal a f�radts�gt�l.

- Jaj! - mondta -, ne dolgozz ilyen kem�nyen: ap�m a tanulm�nyaival foglalkozik, h�rom �ra hosszat legal�bb bent marad, k�rlek pihenj.

- �, dr�ga h�lgyem - mondta Ferdinand -, nem lehet. V�geznem kell a munk�mmal, miel�tt pihenek.

- Ha le�lsz - mondta Miranda -, azalatt �n hordom a fat�rzseidet.

De Ferdinand ebbe semmik�ppen sem akart beleegyezni. Miranda h�t ahelyett, hogy seg�tette volna, csak akad�lyozta �t, mert hossz� besz�lget�sbe kezdtek, �s a fahord�s dolga nagyon lassan haladt el�re. Prospero csak mint szerelme pr�b�j�t r�tta ezt a feladatot Ferdinandra, s most nem a k�nyvei mellett �lt, mint l�nya hitte, hanem ott �llt mellett�k, l�thatatlanul, hogy kihallgassa, mit besz�lnek.

Ferdinand a l�ny nev�t k�rdezte, s az meg is mondta neki, de azzal, hogy apja hat�rozott parancsa ellen�re cselekszik. Prospero csak mosolygott l�nya engedetlens�g�nek ezen az els� jel�n. � okozta var�zsm�v�szet�vel, hogy l�nya ilyen hirtelen szerelembe ess�k, �gy h�t nem haragudhatott, ha l�nya azzal mutatja meg szerelm�t, hogy megfeledkezik apja parancsair�l. �s nagy tetsz�ssel hallgatta, amikor Ferdinand egy hossz� besz�dben bevallotta, hogy Mirand�t jobban szereti, mint b�rmely h�lgyet, akit addig l�tott.

V�laszul sz�ps�ge dics�ret�re - Ferdinand ugyanis azt mondta, hogy szebb a vil�g valamennyi asszony�n�l -, �gy felelt Miranda:

- Nem eml�kszem semmilyen n�i arcra, �s f�rfit sem l�ttam m�st, csak t�ged, kedves bar�tom, �s �desap�mat. Hogy milyen arcvon�sok vannak t�l a tengeren, azt nem tudom, de hidd el nekem, uram, az eg�sz vil�gon nem k�v�nok magamnak m�s t�rsat, csak t�ged, �s k�pzeletem sem tud m�s alakot teremteni, ami tetszen�k nekem, csak t�ged. De f�lek, uram, t�l szabadon besz�lek hozz�d, �s megfeledkezem ap�m parancsair�l.

Prospero erre mosolygott, �s b�lintott, mintha csak azt mondan�: »Ez pontosan �gy folyik, ahogy �n szeretn�m: l�nyom N�poly kir�lyn�je lesz.«

Azt�n Ferdinand tov�bbi, sz�p hossz� mondatokban - mert fiatal hercegek v�laszt�kosan besz�lnek - elmondta az �rtatlan Mirand�nak, hogy � a n�polyi korona �r�k�se, �s arra k�rte Mirand�t, legyen az � kir�lyn�je.

- �, uram - felelte Miranda - bolond vagyok, hogy s�rok azon, aminek �r�l�k. Ny�lt �s szent �rtatlans�ggal v�laszolok. A feles�ged vagyok, ha el akarsz venni.

Prospero el�bev�gott Ferdinand k�sz�net�nek, mert l�that� alakban megjelent el�tt�k.

- Ne f�lj semmit�l, kisl�nyom - mondta - mindent hallottam, �s mindent helyeslek, amit mondt�l. T�ged pedig, Ferdinand, ha t�l szigor�an b�ntam veled, b�ven k�rp�tollak azzal, hogy hozz�d adom a l�nyomat. Minden szenved�sed csak szerelmed pr�b�ja volt, �s te nemesen �lltad meg. Vedd h�t aj�nd�kul azt, amit igaz szerelmed is m�lt�an megszerzett, vedd a l�nyomat, �s ne mosolyogj, ha azzal k�rkedem, hogy f�l�tte �ll minden dics�retnek.

Ekkor azt mondta nekik, hogy dolga van, s ez�rt el kell mennie, megk�rte �ket, �ljenek le �s besz�lgessenek, am�g visszat�r, s �gy l�tszott, Miranda semmi kedvet sem �rez arra, hogy e parancs�nak ne engedelmeskedj�k.

Prospero otthagyta �ket, s maga el� h�vta szolg�lattev� szellem�t, Arielt. Az gyorsan meg is jelent el�tte, �s buzg�n besz�molt r�la, mit m�velt Prospero �ccs�vel �s a n�polyi kir�llyal. Ariel azt mondta, hogy majdnem elvesztett�k eszm�let�ket a f�lelemt�l �s azokt�l a k�l�n�s dolgokt�l, amiket szem�k �s f�l�k el� id�zett. Amikor belef�radtak a bolyong�sba, �s t�molyogtak az �hs�gt�l, hirtelen pomp�san megrakott asztalt helyezett el�j�k, azt�n, amikor �ppen enni k�sz�ltek, h�rpia, fal�nk, sz�rnyas sz�rnyeteg k�p�ben jelent meg el�tt�k, s a lakoma semmibe t�nt. Azt�n legnagyobb b�mulatukra ez a l�tsz�lagos h�rpia megsz�l�totta �ket, eml�keztette kegyetlens�g�kre, amellyel el�zt�k Prosper�t hercegs�g�b�l, s kicsi l�ny�val egy�tt otthagyt�k, hogy elpusztuljanak a tengeren, s azt mondta v�g�l, hogy mindezt a sz�rny�s�get mint b�ntet�st kell elszenvedni�k.

A n�polyi kir�ly �s Antonio, a h�tlen fiv�r megb�nta az igazs�gtalans�got, amit Prosper�val elk�vettek, s Ariel elmondta ur�nak: bizonyos benne, hogy b�nb�natuk �szinte, s hogy �, b�r csak szellem, nem tehet r�la, de sz�nakozik rajtuk.

- Akkor h�t hozd ide �ket, Ariel - mondta Prospero. - Ha te, aki csak szellem vagy, sz�nakozol szenved�s�k�n, nem kell-e nekem, aki emberi l�ny vagyok, mint �k, egy�tt �reznem vel�k? Hozd ide �ket gyorsan, kedves Arielem.

Ariel hamar visszat�rt a kir�llyal, Antoni�val �s k�s�ret�kben az �reg Gonzal�val, akik k�vett�k �t, el�mulva azon a kusza zen�n, melyet Ariel a l�gben j�tszott, hogy ura el� vezesse �ket. Ez a Gonzalo ugyanaz volt, aki valaha olyan j�s�gosan ell�tta Prosper�t k�nyvekkel �s �lelemmel, amikor gonosz �ccse mag�ra hagyta, hogy, mint hitte, elpusztuljon egy ny�lt cs�nakban a tengeren.

A gond �s a r�m�let annyira megb�n�totta �rz�keiket, hogy nem ismert�k fel Prosper�t. Prospero legel�sz�r a j� �reg Gonzal�val ismertette meg mag�t, s �lete megment�j�nek nevezte; �gy azt�n �ccse �s a kir�ly is megtudta, hogy az igazs�gtalans�got elszenvedett Prospero �ll el�tt�k.

Antonio a b�nat �s az igaz megb�n�s k�nnyeivel �s szomor� szavaival k�ny�rg�tt b�tyj�nak bocs�nat�rt, a kir�ly pedig kifejezte �szinte b�nb�nat�t, ami�rt seg�tett Antoni�nak b�tyja let�tel�ben, mire Prospero megbocs�tott nekik, �s amikor meg�llapodtak abban, hogy visszahelyezik hercegs�g�be, �gy sz�lt a n�polyi kir�lyhoz: - Neked is tartogatok egy aj�nd�kot - ezzel felnyitott egy ajt�t, s megmutatta neki fi�t, Ferdinandot, amint �ppen Mirand�val sakkozott.

Semmi sem m�lhatta fel�l apa �s fi� �r�m�t ezen a v�ratlan tal�lkoz�son, mert mindketten azt gondolt�k, hogy a m�sik odaveszett a viharban.

- �, csoda! - mondta Miranda. - Milyen nemes l�nyek ezek! Bizony�ra nagyszer� vil�g az, amelyikben ilyen emberek �lnek.

A n�polyi kir�ly majdnem �ppen annyira elcsod�lkozott az ifj� Miranda sz�ps�g�n �s rendk�v�li b�jain, mint el�tte a fia.

- Ki ez a l�ny? - k�rdezte. - �gy l�tszik, mintha � volna az az istenn�, aki elv�lasztott s azt�n �jra �sszehozott minket.

- Nem, ap�m - felelte Ferdinand, �s mosolygott, mert l�tta, hogy apja ugyanabba a t�ved�sbe esik, mint �, amikor el�sz�r megpillantotta Mirand�t -, haland� l�ny, de a halhatatlan gondvisel�s nekem adta. Akkor v�lasztottam �t, ap�m, amikor nem k�rhettem a beleegyez�sedet, mert nem hittem, hogy m�g �lsz. Ez Prospero, az � apja, Milano h�res hercege, akir�l olyan sokat hallottam, de akit soha eddig nem l�ttam: t�le nyertem �j �letet, m�sodik ap�m lett �, amikor nekem adta ezt a dr�ga h�lgyet.

- Akkor h�t �n leszek e l�ny apja - mondta a kir�ly -, de �! milyen furcs�n hangzik majd, ha bocs�natot kell k�rnem gyermekemt�l.

- Ne besz�lj�nk err�l - mondta Prospero -, ne eml�kezz�nk vissza elm�lt bajainkra, minthogy olyan szerencs�s v�get �rtek. Azt�n Prospero meg�lelte �ccs�t, �jra biztos�totta bocs�nat�r�l, �s azt mondta, hogy a mindenen uralkod� b�lcs gondvisel�s int�zte �gy, hogy �t el�zz�k szeg�nyes milan�i hercegs�g�b�l, �s l�nya a n�polyi koron�t �r�k�lje, mert hiszen a kir�lyfi csak �gy szerethetett bele Mirand�ba, hogy ezen az elhagyott szigeten tal�lkoztak.

Prosper�nak ezek a j�s�gos szavai, amikkel �ccs�t akarta vigasztalni, olyan sz�gyent �s lelkiismeret-furdal�st �bresztettek Antoni�ban, hogy s�rni kezdett, �s k�ptelen volt megsz�lalni, a kedves �reg Gonzalo is s�rt, amikor l�tta ezt a boldog kiengesztel�d�st, �s �ld�st k�rt a fiatal p�rra.

Prospero ekkor megmondta nekik, hogy haj�juk s�rtetlen�l �ll a kik�t�ben, a tenger�szek mind ott vannak a fed�lzeten, s � �s l�nya m�snap reggel hazak�s�rik �ket.

- Id�k�zben - mondta - hadd r�szes�ljetek mindabban a friss�t�ben, amit szeg�ny barlangom k�n�lni k�pes, esti sz�rakoz�sul pedig elmondom nektek �letem t�rt�net�t att�l kezdve, hogy ezen az elhagyott szigeten kik�t�ttem.

Azut�n el�sz�l�totta Calibant, hogy ennival�t k�sz�tsen, �s rendbeszedje a barlangot, a t�rsas�g pedig elcsod�lkozott e cs�f sz�rnyeteg id�tlen alakj�n �s vad megjelen�s�n �s azon, hogy, mint Prospero mondta, ez a l�ny volt egyetlen szolg�ja.

Miel�tt Prospero elhagyta a szigetet, elbocs�totta szolg�lat�b�l Arielt, s ez nagy �r�m�re szolg�lt ennek az �l�nk kis szellemnek, aki ugyan h�s�ges szolg�ja volt gazd�j�nak, de az�rt mindig v�gy�dott arra, hogy �jra �lvezhesse f�ggetlen szabads�g�t, minden ellen�rz�s n�lk�l bolyongjon a l�gben, ak�r egy vad mad�r, z�ld f�k alatt, sz�p gy�m�lcs�k �s j�illat� vir�gok k�z�tt.

- Huncut t�nd�r - mondta Prospero a kis szellemnek, amikor szabadon bocs�totta -, hi�nyozni fogsz nekem, de meglesz a szabads�god.

- K�sz�n�m, �des gazd�m - mondta Ariel -, de engedd meg, hogy kedvez� szelekkel hazak�s�rjem haj�dat, miel�tt megv�lsz h�s�ges szellemed szolg�latait�l, �s azt�n, dr�ga mester, ha szabad leszek, milyen boldogan �lek majd!

Mire Ariel ezt a sz�p kis dalt �nekelte:

M�hvel m�zecsk�t sz�vok:
�jjel ha bagoly huhog,
Gy�ngyvir�gban megbuvok:
B�reg�ren nyargalok
Ny�r ut�j�n s v�g vagyok:
V�g vagyok, v�gan a v�g napot �lem
�g alatt, �rny alatt, lombon, lev�len.*

Prospero ezut�n m�lyen a f�ldbe temette m�gikus k�nyveit, �s a tengerbe dobta var�zsp�lc�j�t, mert elhat�rozta, hogy soha t�bb� nem haszn�lja f�l a var�zsl�s m�v�szet�t. �s miut�n �gy legy�zte ellens�geit, �s kiengesztel�d�tt �ccs�vel �s a n�polyi kir�llyal, semmi sem hi�nyzott boldogs�g�hoz, csak az, hogy �jra l�ssa sz�l�f�ldj�t, visszavegye hercegs�g�t, �s tan�ja legyen l�nya �s Ferdinand herceg boldog lakodalm�nak -, a kir�ly azt mondta, hogy nagy pomp�val �lik meg, mihelyt visszat�rnek N�polyba. Arielnek, a szellemnek v�delmez� k�s�ret�ben, kellemes utaz�s ut�n hamar meg is �rkeztek.

E t�rt�net ir�ja:

Rebyyyyyyy